2008. december 29., hétfő

Karácsony, egyebek, meg a ciki dolog...

Hát, ismét itt az év vége... Régen nem írtam, mert nem történt sok minden velem az utóbbi hónapokban. Bár volt egy kisebb zűr: bebolhásodtam (!). Apa mondta, hogy ezt inkább ne is írjam meg ide a blogra, mert tök ciki... Persze: el kellett telnie egy kis időnek, mire Apa észrevette a dolgot. Aztán meg jött minden: bolhacsepp, spray, fürdetés, még egy fürdetés. Brrrr... Ezt is a kutyáktól kaptam el. Apa nem gondolt rá, hogy bolhák engem is szerethetnek, csak akkor derült ki a dolog, amikor már visszaugráltak rólam a kutyákra. Mindegy. Túl vagyunk rajta. A bundám azóta is hatalmas, de kell is, mert minden nap kijárok kicsit a kertbe, még a mínuszokban is kint vagyok pár percet. Meg kell nézni, rendben van-e a kert, meg hát a kutyákat is meg kell kergetnem, amikor labdáznak.
Szóval, ettől eltekintve kissé unalmasan telik az időm. Ma végre kaptam egy levelet meg pár képet az unokáktól. Képzeljétek: bepasiztak! Íme a levél:

"Kedves Félix!
Hogy telt a Karácsonyod? A miénk jól, még a fa alá is beengedtek minket. A legkisebb ember miatt magasra kellett tenni, így nem maradhattunk felügyelet nélkül ott, mert leestünk volna. Aztán mikor a szobában szaladgáltunk ránk szabadult a 2 legfiatalabb ember. A kisebb még a szuszt is kiszorította Odettből, de mikor anyukája rászólt, szépen simogatott minket. Opál elég morcosan viseli a szekatúrát, így ő beül a kiságy alá ahol a kisember nem éri el.
Van egy nagyon csinos himalája srác a szomszéd ketrecben, de csak én sétálhatok vele mert Opál őt sem szereti, ha fülhosznyira kerül hozzá azonnal nekiesik és megharapja. Szegény Orti. Nem is értem mi baja vele Opálnak :( Én kedvelem.

Reméljük, te jól vagy.
Sok-sok puszi-nyuszi.
B.U.É.K Félix!

Opál és Odett!"



Szóval, mindnekinek B.Ú.É.K. tőlem is:
Félix

Az unokák:

A pasi:

2008. augusztus 7., csütörtök

Fürdés. Természetes módon... :o(

Épp tegnap írtam, hogy mostanában semmi sem történik. Hát, ma történt...
A kertben mászkáltam, és beleestem a tóba. A sok növénytől a fene se látta, hogy hol végződik a part, és hol kezdődik a tó... Szóval hopp, és már a víz alatt voltam. Pont becsúsztam a tavirózsa levelei alatt. Apa azonnal elszaladt a nagy hálóért, bár ha kinyújtja a kezét, épp elért volna. Mire odaért, már kénytelen voltam pár kört úszni, mert a part meg olyan, hogy elsőre nem is tudtam kikecmeregni. Meg apa is mindenáron alám akarta dugni a hálót, hogy majd azzal "kimer", de ez nekem persze nem tetszett. Végül kisebb kergetőzés után döntetlenben állapodtunk meg: én mégis kiúsztam felé a partra, ő meg mégis kézzel vett ki.
Rövid törölgetés után letett a fűre, hogy mozogjak, és száradjak. Nagyjából ennyi volt.

Azt mondta, úgy néztem ki, hogy nem tudta, sírjon vagy nevessen... Le is fotózott, bár én meg akartam szerezni a fényképezőgépét, mert hát mégis...



Menekülésem nyomai, már a szárazföldön:


2008. augusztus 6., szerda

Unalmas nyár a kertben...

Kábé ennyi történik velem mostanában (de legalább látszik a képen, hogy végre kinőtt a szőröm :o) :


Ez most a kifutóm. Meg az idei bútoraim. Apa nem egy nagy bútor-dizájner, mindenesetre jól jönnek a polcok estefelé, amikor párás a fű, és felpattanok rájuk, mert útálom, ha vizes a lábam...


A békám. Valahogy az az érzésem, nem szeret annyira, mint én őt...

2008. július 22., kedd

A nyúl és a teknős

(Ezt a képet nem lehetett kihagyni. Félix "lényege" teknős formában. Remélem, Félix is értékelni fogja...
IStván (Apa)


2008. július 19., szombat

Megint nyár van

Ismét itt a meleg, leginkább a lakásban kuksolok. Az utóbbi pár napban viszont egész kellemes idő volt. Apa most itthon van, így sokat vagyok a kertben. :o))) A két eb ma délután fürdött (komolyan: kádban, samponnal meg minden...), és kint a kertben száradtak - így én is szabadon lehettem. Próbáltam megjelölni őket (olyan nagyon friss illatuk volt, az én szagom meg sehol...), de Apa azt mondta, kinyír, ha most megteszem. :o(
Így besértődtem:

Odett és Opál levele

Kedves Félix!
Nagyon sajnáljuk, ami Bellával történt!
Odett és Opál

2008. július 7., hétfő

Bella nem ír többet...

Bellával régóta leveleztünk. Olvasta a blogomat, és képeket is küldött magáról. Én persze nagyon örültem neki.

De ma Bella Anyája írt levelet Apának. A levél hosszú volt és szomorú. Bella a múlt héten megbetegedett. Orvostól orvosig vitték, végül a kórházban halt meg. Anya megírta, mennyire szerették, és Bella hogy élvezte a kerti kifutóját (a blogomon látta először)...

Hát, Apa is említette, hogy a nyulak sem élnek örökké (ez komoly???), de Bella épp hogy csak egy évet élt... :o((((( Ez nem jó...

Apa azt mondja, Bellát nagyon szerették, és biztosan lesz majd utódja. (Persze én is azt mondom, hogy akinek egyszer volt nyula... persze ezt Apa tagadja erősen...) Annyi a sanyarú sorsú nyúl, akinek Belláék jobbá tehetik az életét. De az is lehet, hogy valamelyik komoly tenyészetben születik majd meg az a kölyök, akivel egyszer egymásra találnak...

Viszlát, Bella, egyszer találkozni fogunk majd...




2008. július 1., kedd

A nyúl és a gyerek...

Ma unokáim, Opál és Odett küldtek képeket. Jó az idő, ők is sokat vannak kint a kertben. Opál jól elvan a gyerekekkel. Én is. Egyet már megharaptam. Persze, megfogott és megnyomorgatott. Én még ezt is szeretem, de csak ha én akarom. Ő meg nem kérdezett... Szerencsére az anyukájánál volt ragtapasz.

Amúgy a gyerekek nagyon jó fejek, jönnek ezerrel, nyomulnak oda hozzám, mosolyognak, nevetnek, imádnak. Szabályos rajongótábor. :o)


Én meg néha megúnom, és futásnak eredek mint itt Odett:

2008. május 18., vasárnap

Kinyúlva, szőr nélkül

Apa megelégelte a lassú vedlésemet (mondjuk én is útáltam, hogy mindig telemegy a szám szőrrel mosakodás közben), és a hosszúfogű fésűjével napokig csak fésült. Azt mondta: "Na, most leszedjük a szőrödet, mert már tiszta filc mindenhol." Először betojtam, mert nem tudtam, hogy érti, de aztén rájöttem, hogy nem is fáj a dolog, és csak nyugton kell lenni, amíg fésül. Minden nap csak 5-10 percig tartott, és nagyjából egy hét alatt meg is szabadultunk a vedlésben lévő vattapamacsaimtól. Most persze elég kínos, ahogy kinézek, de Apa szerint most majd jön a szép nagy szőröm. Hát ideje lenne már....

Itt épp fekszem nagy laposan, bunda nélkül:


2008. május 11., vasárnap

Bővül a család

Ma képeket kaptam első unokáimról. Velvet Odett és Velvet Opál a két lány, anyjuk Makk's Chanel, a lányom. Köszönöm a képeket gazdájuknak, Zárdáné Bak Melindának!!!

A lányok együttt:



Odett:


Opál:



2008. április 28., hétfő

Hosszú volt az este

Ma megint annyi minden történt, nem is ellenkeztem, amikor Apa visszatett a kifutóba. Kicsi szunya, majd elkezdett esni az eső. Nem is baj, legalább bemehettem a szobai ketrecembe: már várt a vacsora! :o)))

Itt még a kertben punnyadok. Ez most az aktuális portrém:


A vendég

Este vendégem volt a kifutóban. Először nem is tudtam róla, mert épp a kertben mászkáltam, de Apa megmutatta a fényképet. Ottó bejött, és kicsit körülnézett. Nem tudom, mit keresett, de nagyon tetszett neki. :o)


A labda

Ma elveszett a kutyák labdája... Persze ők olyan szerencsétlenek, hogy - megint - nekem kellett segítenem. Megmutattam nekik, melyik bokor alatt lépett meg a labda: átment a szomszédba.

Itt először a bokron kerestem. Persze hamar rájöttem, hogy lejjebb lesz...


Nyomon vagyunk... Kicsit be kellett nyomulni a bokrok alá. Valahol ott lapul az ebek labdája a kerítés túloldalán...


2008. március 17., hétfő

Bella levele

Úgy látszik, nem hiába vésem itt a sorokat... Ma egy Bella nevű hölgytől kaptam levelet. Bella olvassa a blogomat, és próbálja ő is kezelhető szinten tartani az embereit. Most a tapasztalatairól számol be:

"Kedves Félix!

Irigykedve olvastam, hogy te milyen gyakran mehetsz ki a kertbe. Anyáék sajnos nagyon sokat dolgoznak, későn érnek haza, de mindig hagyják, hogy még órákig játsszak velük. Nekem csak hétvégén van esélyem a friss levegőre. Köszönöm, hogy megírtad Anyának hol szerezhet nekem kerti kifutót. Szombaton végre kipróbálhattam. Eleinte nagyon féltem, mert még sosem voltam a lakáson kívül, de hamar rájöttem, nem lesz semmi baj. A kifutó rácsai is ismerősek voltak, hiszen a lakásban hónapok óta azzal tartanak távol Anyáék a TV-től és a hálószobától. Valamiért nem szerették, ha átprogramoztam a TV állvány összes technikáját, és a DVD-k közül kiválasztottam, mit nézzünk este. Abban Anyáék nincsenek egy véleményem, a hálóból miért rekesztettek ki. Anya azért, mert belekóstoltam a szobanövényébe, amiről azt olvasta, hogy mérgező (Diffenbachia, vagy mi). Apa azért tiltott ki, mert belekóstoltam az ágy lábába, pedig az nem is mérgező. Fenyőből van. Nem sértődtem meg nagyon, mert még így is van mivel szórakoznom. Anyáék úgy gondolják nem tudom átugrani a rácsokat, mert a parkettán elcsúszik a lábam ugrás közben. Ők sem mindig tudják átugrani... Nagyon vicces, amikor megbotlanak a szobaajtó rácsában és nagy csörömpöléssel elesnek. Közben olyan szavakat használnak, amiket nem teljesen értek. Gondolom a TV-ben is ezért sípolják ki az ilyet, mert úgysem érti senki.

De térjünk vissza a kifutóra, hiszen arról szeretnék írni neked. Képzeld, Apa nem egyezett bele, hogy mindjárt 2 komplett készletem legyen 12 elemmel, így szombaton elég szűkösen voltam a kertben. Anyának nem engedtem meg, hogy kivegye a szállító dobozomat. Nem mintha féltem volna, de néha bementem, hátha esni kezd. Nem esett. Apa szerint felesleges a második kifutó készlet, ha esetleg nem jön be nálam a kerti élet. Elnézem neki, mert sosem volt még nyula. Igazából emberen kívül még nem volt egyéb társa. Anya aktuális társait (hörcsög, tengerimalac, kutya) persze ismerte, de nem élt egy fedél alatt velük, így nem sokat tudott meg róluk. Rám hárul a nemes feladat, hogy Apának elmagyarázzam, hogyan kell bánni velünk. Nem mindig könnyű, de gyorsan tanul. Vasárnap már meg is kaptam a második kifutó készletemet.

Szombaton egy helybéli macskával is találkoztam. Engem nem zavart, hogy ott van, békésen legelésztem tovább. Ő azonban teljesen kiborult. Anya le is fényképezte. Nem volt okom félni. Anya úgy bezárt a kifutóba, hogy se ki-se be nem juthatott senki. Ha mégis, gondoltam Anya majd megvéd. Mi másért ült volna egész délután a kifutóm mellett? Anyának egyébként könnyű örömet szerezni. Teljesen odavolt, amikor a szállítódobozból kiléptem a fűre, meg amikor elkezdtem legelni. Na persze szép teljesítmény volt tőlem, de ha látta volna, milyen gyorsan el tudok bújni a kertben, akkor lehetett volna igazán büszke rám. De nem engedett ki. Biztosan a következő alkalomra tartogatja. Majd úgy teszek, mint aki nem tudott róla, és meglepődök. Addig is esténként folytatom a nappali átalakítását.

Puszi:
Bella

Ő itt Bella. Hát nem gyönyörű?



Bella a lakásban is szereti kézbe venni a környezet alakítását:



A kerti kifutó első változata:



Ott is vannak macskák...

Újabb unokák...

Ismét nagypapa lettem. Ezúttal fiam, Makk's Kappa jeleskedett. Kölyök-képek hamarosan, egyelőre a büszke apa:




2008. március 7., péntek

Orosz barátaink

Apa megint nem volt itthon a hétvégén (én persze igen)... Azt mondja, Szentpétervárra hívták meg tengerimalacokat bírálni. Szerencsére törpenyulak is voltak a kiállításon, bár Apa nem túl sokat fényképezett, mert reggeltől késő estig a malacokat bírálta. Na szép. Mindenesetre ezt a pár képet mutatta nekem az orosz kollégákról. Úgy látom, ott is leginkább a hosszúszőrűek tetszettek neki... :o)
(A teljes kiállítási beszámoló és rengeteg kép hamarosan látható lesz Apa honlapján: http://www.brentwoodhotel.hu/ )






Nagypapa lettem!

Repül az idő... Ma értesültem arról, hogy megszülettek az első unokáim. A mama a lányom: Makk's Chance. Hát nem aranyosak? :o)))








Mogyi levele

Kedves Félix!
Örömmel tudatom, hogy új tesóm érkezett! A neve Maszat, anyáék szerint nagyon rossz, de irtó kedves, jó természetű nyuszi. Mellékelek pár képet is.
Puszil fiad:
Mogyi



2008. február 24., vasárnap

Itt a jóidő!

Hurrá! Mostanában egyre többet lehet a kertben lenni. Végre! Már nagyon vártam, mert hát a tél borzasztó unalmas volt a lakásban... Ma Apa összerakta a kerti kifutómat, és szinte az egész napot abban töltöttem.

A kifutó "frissen". Sok időmbe telt, mire mindent bejelölgettem. A kutyák meg bent felejtették nálam a gumicsirkéjüket...


Az első kör. Gyors vagyok. Apa csak az izé.... fenekemet tudta lefényképezni:


2008. január 24., csütörtök

Fajtabemutató a Fressnapfban

Múlt szombaton Apa megint jól itt hagyott... A budaőrsi Fressnapfban volt, és segített megismertetni a kasmír fajtát az érdeklődőkkel. Zita vitt nyulakat, és Kitti (Mogyi gazdája) is végig segédkezett. Azt mondják, sok embernek beszéltek rólunk, és elmondták, mi mindenre van szüksége egy nyúlnak, amelyik az emberek közelében él.


Blue és Libelle:

2008. január 7., hétfő

Mogyi honlapja

Ma Mogyi Anyája írt Apának, és elújságolta, hogy Mogyi honlapot nyitott. Apa erre büszkén azt mondta nekem, hogy lám, lám, a tehetség is öröklődik, nem csak a küllem. Szerintem ezt dícséretnek szánta….
Lényeg a lényeg, újabb kasmíros jelenlét a neten! A honlapon megismerhetitek Mogyi életét, de van rajta geléria, chat, vendégkönyv, meg egy csomó okosság (mint itt nálam... :o).

Szóval, ez itt Mogyi címe, olvassátok, okosodjatok!
http://gportal.hu/portal/kasmirnyuszi/

Ez meg itt Mogyi, épp a könyvei körében. Nem véletlenül olyan okos ő sem...

2008. január 6., vasárnap

ÚJ kasmír-blog!

Sziasztok!
Nagy hírem van! Ma Soraya írt nekem. Nézzétek, mit:

"Hali Féli drágám!
Képzeld, az egyik kislányomnak is van már blogja!
http://kiccica.sarok.org
Puszil: Soraya"

Szóval, újabb kasmír adta a fejét blog-írásra. Ráadásul NŐ!!! :o)))
Nézzétek, olvassátok!

Mogyi Karácsonya

"Kedves Apa!
Először is boldog új évet kívánok!! Anya megengedte, hogy írjak neked, mert jó nyúl voltam, és még virgácsot sem kaptam a télapótól!! Gondoltam, muszály beszámolnom neked az első Karácsonyomról. Képzeld, az ünnepi ebédem egy szép adag ubi-répa-alma keverék volt. Miután degeszre tömtem magamat, anya bevitt a nappaliba a karácsonyfa alá, és elkezdtem bontogatni(rágcsálni) az ajándékokat. Az én ajándékom egy pihenő-fotel volt. Miután kipróbáltam és minden csomagolópapíron átugráltam, lefeküdtem pihenni a terasz ajtó-párkányára.
Ja, az új szőrszínemet nem is említettem még. Nagyon hasonlítok rád, de képzeld, a szőröm beszürkült oldalt. Biztos anyám szőre színéből is örököltem. Küldök pár képet a Karácsonyról meg az ajéndékomról.
Egyelőre zárom soraimat.
Puszil fiad: Mogyi"

Mogyi képeket is küldött:

Ott ül középen, alig látszik. Gúvasztottam a szemem, és észrevettem, hogy Mogyi családjának porszívót hozott a Jézuska. Hát igen, nyulas családoknál elkell az új porszívó... :o)))


Mogyi saját Karácsonyfája:


Mogyi ajándékai. A Jézuska minden évszakra gondolt: prémes fekhely télire, és sátor a melegebb időkre:


Mogyi kitikkadt a nagy nyüzsgéstől. Még szoknia kell az emberek karácsonyozási szokásait: